[7-1]
Szóval ezt az előbbi kis történetet én rögtönöztem most. Megható számomra.
Üdvözlettel:
D Babe |
Hű, de rég írtak ide. No nem baj, akkor most megtöröm a csendet, mint Krisz Rudi anno. X)
Ha a mai napomat akarnám elmesélni, nem lenne túl izgi, voltam barátnőmnél, volt egy kis kalandom néhány munkással, hazajöttem és kb. ennyi.
Én ennél depresszívebb személyiség vagyok, úgyhogy mást mesélek...
Nem az én napomat, nem tudom kinek a napját. Egy eseményt csupán.
Volt egy fiú meg egy lány. Szerették egymást mindennél jobban, a vak is láthatta. Már hosszú évek óta együtt jártak, mígnem egyszer a lányak szíve szakadt. Egy borús reggelen a fiút más lánnyal látta. A fiú szerelmesen nézett a szőke lány két kék szemébe, majd megcsókolta. A fiú észre sem vette, hogy barátnője látja őt. A lány zokogva rohant a vízpartig, ahol mélyen a sebesen zuhogó folyóra tekintett. Magát nézte, és eszébe jutott a másik lány. Ő a szépséges, míg önmaga a boszorkány. Hosszú, fekete haja arcába borult, és felitatott minden könnyet. "Ó, miért tetted ezt velem, Kedvesem? Hisz tudhattad volna, hogy megszakad a szívem! Miért bántasz, mikor úgy szeretsz?" Ismételgette a lány önmagát. Mígnem gondolt egyet odaát, s barátjához rohant át. A fiú közönyös arccal nyitott ajtót, és megkérdezte mit óhajt ott. A lány közömbös arccal súgta a fiú fülébe: "Szeretlek, szerettelek, mindig szeretni foglak!" Majd elrohant. A fiúnak feltűnt a titkolózás, s a lány után szaladt. Kérlelte, álljon meg, hiába, a lány egyre csak futott és futott az iménti irányba. Barátja követte, s közben az ajkát harapdálta. A lány a folyóhoz ért, amely most még sebesebb volt. Egy utolsót hátrapillantott barátjára. "Nem kell neked a kis boszorkány, de vajon ott lesz melletted a szép királylány, mikor magadat okolva zokogsz az ágyadon, hogy halála kedvesednek a te lelkeden száradjon?" Majd az utolsó könnycseppét letörölvén elrugaszkodott a föld színén. Egy pillanat volt csak, egy nagy csobbanás, s vége. A fiú könnyein át a folyóba bámult, ahol szeme elé borzalmasság tárult. A lányt látta ott, kit annyira szeretett, és kinek szíve megszakadt ő érte. Tudta már, mit kell tennie, hogy megint együtt lehessenek. Gondolkozik, rugaszkodik, és már ott is fekszik, a lány mellett kiben mindig megbízik. Utolsó erejével némám szavakat formáz: "Szeretlek, szerettelek, mindig szeretni foglak!" S testük egybeolvadt, mit elnyelt a rájuk zúduló hab.
Ezt én |
Hű, de rég írtak ide. No nem baj, akkor most megtöröm a csendet, mint Krisz Rudi anno. X)
Ha a mai napomat akarnám elmesélni, nem lenne túl izgi, voltam barátnőmnél, volt egy kis kalandom néhány munkással, hazajöttem és kb. ennyi.
Én ennél depresszívebb személyiség vagyok, úgyhogy mást mesélek...
Nem az én napomat, nem tudom kinek a napját. Egy eseményt csupán.
Volt egy fiú meg egy lány. Szerették egymást mindennél jobban, a vak is láthatta. Már hosszú évek óta együtt jártak, mígnem egyszer a lányak szíve szakadt. Egy borús reggelen a fiút más lánnyal látta. A fiú szerelmesen nézett a szőke lány két kék szemébe, majd megcsókolta. A fiú észre sem vette, hogy barátnője látja őt. A lány zokogva rohant a vízpartig, ahol mélyen a sebesen zuhogó folyóra tekintett. Magát nézte, és eszébe jutott a másik lány. Ő a szépséges, míg önmaga a boszorkány. Hosszú, fekete haja arcába borult, és felitatott minden könnyet. "Ó, miért tetted ezt velem, Kedvesem? Hisz tudhattad volna, hogy megszakad a szívem! Miért bántasz, mikor úgy szeretsz?" Ismételgette a lány önmagát. Mígnem gondolt egyet odaát, s barátjához rohant át. A fiú közönyös arccal nyitott ajtót, és megkérdezte mit óhajt ott. A lány közömbös arccal súgta a fiú fülébe: "Szeretlek, szerettelek, mindig szeretni foglak!" Majd elrohant. A fiúnak feltűnt a titkolózás, s a lány után szaladt. Kérlelte, álljon meg, hiába, a lány egyre csak futott és futott az iménti irányba. Barátja követte, s közben az ajkát harapdálta. A lány a folyóhoz ért, amely most még sebesebb volt. Egy utolsót hátrapillantott barátjára. "Nem kell neked a kis boszorkány, de vajon ott lesz melletted a szép királylány, mikor magadat okolva zokogsz az ágyadon, hogy halála kedvesednek a te lelkeden száradjon?" Majd az utolsó könnycseppét letörölvén elrugaszkodott a föld színén. Egy pillanat volt csak, egy nagy csobbanás, s vége. A fiú könnyein át a folyóba bámult, ahol szeme elé borzalmasság tárult. A lányt látta ott, kit annyira szeretett, és kinek szíve megszakadt ő érte. Tudta már, mit kell tennie, hogy megint együtt lehessenek. Gondolkozik, rugaszkodik, és már ott is fekszik, a lány mellett kiben mindig megbízik. Utolsó erejével némám szavakat formáz: "Szeretlek, szerettelek, mindig szeretni foglak!" S testük egybeolvadt, mit elnyelt a rájuk zúduló hab.
Ezt |
Leírom mégegy napomat... ugye nem baj?
Ez már elég rég, a vakációban történt.
Az egyik bivócikliedzésen kilyukadt a hátsó kerekem. Megragasztottuk. Maj úgy két nappal később Nóri megkért, hogy biciklizzek el vele Ürömre, egy üzletbe, ahol fel lehez újítani a szüleinek a zöldkártyáját. ( nemtom mi az..) Nos tekertünk a főút szélén, mire egy nagy tuppanást hallok...Megállukn, és észrevettük, hogy leeresztett a hátsó kerekemen a ragasztás. Eltoltuk a boltig. Ott közölték velünk, hogy itt már nem újítanak fel zöldkártyát. :( Kijöttünk a boltból. Nóri lép egyet, és elszakad a szandálja. Elkezdett zuhogni az eső (ilyen nyári zápor). Hát mivel nem tudtunk mit csinálni, nekiállltunk tolni hazafelé a járdán a bringáinkat. Megérkeztünk Borosjenőre, és baktatunk felfelé a hegyre. Itt találtunk egy kutat, és feltöltöttük a kulacsainkat. Amikor már csak pár méter kellett ahhoz, hogy hazaérjek megláttam, hogy nincs meg a kulacsom. =( Lerohantam a kulacsért, majd visszarohantam, és VÉGRE HAZAÉRTEM!!!!!!!!!!!
KicsiLord |
Na szia press!!
Én most a tegnapi napomat fogom leírni Neked!
Brátnőmmel, Nórival, lementünk a postára feladni 2 levelet. De nem akárhogy, hanem szánkóval!!! :) ráültünk a szánkór, és leszáguldottunk a közökben, és végül elértünk a postára. Feladtuk a leveleket, és utána, még szerettünk volna szánkózni, ígyhát ellétogattunk egy nagyon meredek uccához. Felbaktattunk rajta, és lecsúsztunk, csakhogy annyira gyorsan jöttem, hogy nem tudtam megállni, és szépen becsúsztam egy kisebb árokba. Nem tudtam kijönni belőle. De ezt most teljesen komolyan mondtom...írom. Aztán Nóri kihúzott... Elindultunk mostmár végleg haza, mert már kezdett szürkülni. Útközben beleugrottunk azokba a kis útmenti hótornyokbe, és amikor hazaértem már tétőtől talpig havas voltam...
KicsiLord |
A Mai napom megismételhetetlen élményekben gazdag volt... Péntek van, ekkor úszunk a legtöbbet edzésen és legerősebben általában. Viszont ma nem volt edzés, mivel az úszók közűl kettő emberke Tatabányai Jó tanuló-Jó sportoló díjátadó ünnepségre mentek...
Ebben a tényben számomra kettő jó dolog van: 1.Nem volt ma edzés. (ami nagyon ritka a heti 8 edzés mellett) 2. A két ember közül az egyik én voltam, aki mehetett az ünnepségre... ...Az ünnepségen az összes meghívott kapott egy kupát névre szólóan... ... a suliban történt eseményeket nem is említem részletesen(3db 5-ös), mégis az edig említett dolgok mellett bátran kijelenthetem, hogy a mai napom kivállóan sikerült... Norbi
(6- nap késéssel írtam) |
Ez olyan mint egy napló, amibe nem csak én, hanem Ti is írhattok!
Nagyon örülnék minél több ember napi élményeinek!
Ha majd jó sokan írtatok már, lesz szavazás, hogy kivel történt a legjobb dolog ma!
Sok sikert, és köszi,
press |
[7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
